ReikiSpirituális

A spirituális gyógyítás sajátosságai és kérdései

A spirituális gyógyítás sajátosságai és kérdései

A spirituális gyógyítás sajátosságai és kérdései

Ahhoz, hogy egyértelmű és világos legyen, mit is értek spirituális gyógyításon, elhatárolom a gyógyítás más válfajaitól: az orvoslástól és a természetgyógyászattól. Az elhatárolás szükséges a spirituális gyógyítás fogalmának a meghatározásához és ahhoz is, hogy világosan meg tudjuk különböztetni a spirituális gyógyítás körébe tartozó módszereket azoktól, melyek nem oda tartoznak.

Természetesen a spirituális gyógyítás (spiritual healing) kifejezést mások más értelemben használhatják (legtöbbször szűkebb, specifikusabb értelemben, mivel a spiritualitás szó is elég sokféle értelmezést kap), éppen ezért is szükséges a félreértések elkerülése végett az elhatárolás és a meghatározás.

Az orvoslás a látható, tapintható un. fizikai testre irányul. Célja a betegséget kiváltó ok felderítése és megszüntetése, ettől várja az orvos betege gyógyulását. A fizikai betegséget kiváltó okok elhárítása kémiai anyagokkal (gyógyszerekkel) vagy sebészeti módszerekkel történik, azaz anyagi-fizikai síkon. Ha helytálló a diagnózis és nem túl komplex a betegség, akkor az esetek egy részében a betegség fizikai okai gyorsan és hatékonyan elháríthatók és ha ez megtörtént, akkor orvosi értelemben a beteg gyógyultnak tekinthető vagy legalábbis a gyógyítás eredményesnek minősül. Nem vonatkozik ez a lelki és elmebetegségekre, mert azok gyógyítása elhúzódó, bizonytalan és az eredmények legtöbbször nem véglegesek. Az orvostudomány lényegében a lelki és elmebetegségeket is a fizikai test betegségének tartja és ezért ezeket is a fenti két módszerrel kezeli. A pszichológia és a pszichoterápia ilyen szempontból más.
A beteg a gyógyítás folyamatában ki van szolgáltatva az orvostudománynak és az orvosnak, mert nem rendelkezik azzal a tudással, mely lehetőséget adna neki, hogy a rá irányuló orvosi intézkedéseket ellenőrzése alatt tartsa és a gyógyításával kapcsolatos döntésekben érdemben résztvehessen. A gyógyításban való részvételére is ez a passzív szerep jellemző: amíg gyógyítását az orvosára bízza, nincs más választása, mint vagy elfogadja annak döntéseit vagy nem, de saját maga nem variálhatja a kapott gyógykezelést. Nem tudja (mert igen sok esetben az orvosa sem tudja) előre, mennyire lesz eredményes az alkalmazott gyógymód, de még ennél is fontosabb, hogy azzal sincs tisztában, mennyi kárt fog az okozni benne. Nincs meg a tudása ahhoz, hogy ezt saját maga megítélje, nincs ideje és lehetősége, hogy egy rajta alkalmazandó gyógymód hatásosságának, veszélyeinek utána nézzen és ennek alapján ő döntse el, hogy vállalja-e azokat, hogy érdemes-e vállalnia. Ez a kiszolgáltatottság nemcsak az egyénre, de az egész társadalomra nézve is igaz: az egészségügy egészében ki van szolgáltatva a gyógyászati biznisznek, a gyógyászati ipar profitéhségének, az orvoslás haszonelvűségének. A gyógyszerek és a gyógyászati technológiai eszközök egyre drágábbak, és a gyógyászati ipar abban érdekelt, hogy minél inkább az legyen. Az orvosi szakmák apró szegmensekre tördelik az orvosi szakmát, és persze -következésképpen- ugyanez történik a beteggel illetve a betegségekkel. A gyógymódok mellékhatásainak ellensúlyozása vagy semlegesítése többletköltségekkel jár és ezek a mellékhatások nagyon gyakran új betegségeket generálnak. Korunkban annak szereplőit egyre inkább ugyanolyan indítékok vezérlik, mint más szolgáltatások vagy árucikkek termelőit, eladóit és vevőit. Az orvosokat ugyanolyan motivációk vezérlik, amikor hivatásukat megválasztják, mint másokat, nem beszélve a gyógyítás tárgyi áruinak előállítóiról: saját érdekeik. Az orvosi hivatás fokozatosan elveszíti szentségét és leveti magáról az orvosi hivatást körüllengő nimbuszt és az orvosoktól (talán joggal) elvárt erkölcsi többletértékeket.

A betegek döntő többsége azért választja a 3 ágazat közül az orvoslást, mert egyrészt bízik az orvostudományban és a tudományban általában, bízik az orvosokban, mivel azok hiteles tanintézményekben tanulják meg a mesterséget, azért, mert saját felelősségvállalásuk a gyógyítás folyamatában minimális, mert ez kényelmes helyzetet biztosít a számukra azzal, hogy nem nekik kell döntéseket hozniuk hiszen szakemberekre bízták magukat és végül azért is, mert gyors és hatásos gyógyulásban remélnek cserébe az általuk kifizetett járulékokért vagy készpénzért. A kockázatokkal előre nincsenek tisztában és ha utólag ki is derül, hogy ezek súlyosak voltak, sőt be is igazolódtak, hajlamosak megbékélni ezekkel, mert elfogadják azt, hogy minden gyógyszernek vannak káros mellékhatásai és minden műtétnek vannak kockázatai. A kockázatok zokszó nélküli elfogadása a kiszolgáltatottság egyik jelzője. A másik az, hogy az egészségügyi biztosítás csak az orvoslás költségeit fedezi, a betegállomány és táppánz pedig csak az orvosi vizsgálat alapján jár. Az egészségügyi rendszer úgy van szabályozva, hogy a társadalombiztosításba nem fér bele a másik két ág: a természetgyógyászat és a spirituális gyógyítás, akkor sem, ha azok eredménye egy adott esetben bizonyított. A természetgyógyászatnak ugyan vannak olyan határterületei, melyek még az orvoslásba is beleférnek, és maga az orvoslás is több olyan gyógymódot elfogad, az egészségügyi biztosítás pedig befogad, amelyek természetüknél fogva inkább a természetgyógyászat körébe tartoznak. Ezek szerepe és helye az egészségügyi rendszerben azonban -legalábbis Magyarországon- eléggé marginális. A fenti szempontok mellett ez a tényező is rendkívül fontos szerepet játszik abban, hogy a gyógyulást kereső emberek első helyen miért választják az orvosi medicinát.
A spirituális gyógyítás sajátosságai és kérdései 1
A természetgyógyászat szintén fizikai síkon, azaz a fizikai testre közvetlen hatást gyakoroló anyagokkal és módszerekkel dolgozik, de a test egészének az állapotát tartja szem előtt. Fő célja nem a konkrét betegség tüneteinek és okainak a gyors elhárítása, hanem sokkal inkább a test saját öngyógyító erőinek erősítése és mozgósítása és azoknak a tényezőknek az elhárítása, melyek ezeket gyengítik. A természetgyógyászat sokkal inkább bevonja a beteget saját gyógyításukba és az egész folyamat a beteg számára sokkal megfoghatóbb és érthetőbb, így részvétele is magasabb szintű, jóval tudatosabb és aktívabb. Az emberek egyre nagyobb mértékben vesznek igénybe természetgyógyászati módszereket, amit megkönnyít a számukra, hogy azok az orvosi gyógyítást jól kiegészíthet, tehát a beteg nem kényszerül választára és az ezzel járó felelősségvállalásra. Az orvoslást és a természetgyógyászatot az is összekapcsolja, hogy szemben a spirituális gyógyítással, mindkettő olyan módszereket alkalmaz, amelyek hatásmechanizmusát a laikusok ugyan nem feltételenül ismerik, sőt többnyire nem ismerik, de amelyeket mégse találnak rejtélyesnek, mert elvben elfogadják, elhiszik vagy meg is értik, hogy a gyógyszerektől, műtétektől és a különböző más kezelésektől és természetes anyagoktól pozitív hatásokat remélhetnek, legfeljebb a természetgyógyászati módszerek lassabban hatnak, viszont kevésbé kockázatosak.

Mindkét ágazat módszereiről sok tapasztalat van, aki érdeklődik és utánajár, az valamilyen mélységben meg is érti, melyik hogyan és miként hat a betegség elhárítására vagy az egészség helyreállítására. A természetgyógyászati módszerek szorosabb kapcsolatban vannak a test öngyógyító képességének a helyreállításával, mint az orvosi módszerek, amelyek inkább a betegséget kiváltó vagy fenntartó tényezők visszaszorítására irányulnak. A természetgyógyásza filozófiája tulajdonképpen egyszerűen megfogalmazható: ha megadjuk a testünknek, amire szüksége van és nem tesszük ki káros hatásoknak, akkor természetesen öngyógyító képességei sokkal inkább érvényesülnek, mintha mérgekkel bombázzuk. Ugyanakkor ha a betegség már nagyon elhatalmasodott, akkor a betegség közvetlen kiváltó okát megcélzó orvosi segítség nem nélkülözhető és nem célszerű azt különböző megfontolásokból nem igénybe venni. Ami egyes betegek számára a természetgyógyászati módszereknél előnynek számít, azt mások hátrányként ítélik meg. (lassúbb hatás, a beteg nagyobb részvételes és aktívabb közreműködése, nagyobb választási szabadsága, a tb. jellemzően nem támogatja.) Az orvoslás és a természetgyógyászat filozófiájának és módszereionek összevetése nem tartozik e tanulmány témakörébe, itt csak azt kell kihangsúlyozni, hogy a természetgyógyászati és az orvosi módszerek nem zárjaák ki egymást, éppen ellenkezőleg, jól megférnek és kiegészítik egymást.

A természetgyógyásznak is persze tanulnia kell, de a kisebb kockázatok és a gyógymódok jobb átláthatósága miatt jóval kevesebbet, mint az orvosoknak. Továbbá az orvosoknál az alapképzés is nagyon erős, a természetgyógyászok viszont anélkül szakosodhatnak, hogy széleskörű alapképzésben kellene részesülniük. Az a tendencia, hogy egyre több természetgyógyász lép be a gyógyítók körébe, az intézményrendszer hátrányos megkülönböztetése ellenére.

A spirituális gyógyítás egészen más!

A spirituális gyógyítás legfontosabb különbsége az előző kettőhöz képest, hogy -nem anyagi síkon folyik,
-nem a fizikai testre irányul, hanem a fénytestekre vagy mondjuk így: láthatatlan testeinkre,
-az esetek túlnyomó többségében semmiféle technikai eszköz nem szükséges hozzá.
– A spirituális gyógyítás technikái rövid idő alatt megtanulhatóak, így a betegek magukat kezelhetik, ezáltal saját egészségük helyreállításában aktív szerepet és felősséget vállalhatnak.
-A spirituális gyógymódok természetüknél fogva olcsóak (nincs szükség eszközökre vagy ha mégis, ezek technológiája igen egyszerű)
-A spirituális gyógyítás hatása meghökkentően gyors, igen erős, ugyanakkor nagyon sok bizonytalanság övezi.

A gyógyító (aki lehet maga a beteg is) láthatatlan erőkkel, energiákkal dolgozik és az sem látható, észlelhető, ami a gyógyítás folyamán történik. (kivéve a tisztánlátókat, akik a láthatatlan energiákat mentális érzékszerveikkel úgy érzékelik, mintha csak szemükkel látnák.). Sőt még az sem látható, amire a gyógyítás irányul: az emberek láthatatlan testei és e láthatatlan testek „szervei”. Mivel e testek láthatatlanok, ezért sem az orvostudomány, sem a természetgyógyászat nem tud velük mit kezdeni, sőt az orvostudomány ezek létezését is tagadja. Az energiatesteket vagy fénytesteket csak „energiával” lehet kezelni és gyógyítani, de mivel ennek tudományos definíciója nem létezik, így e szót is igen sokféleképpen értelmezik és már csak emiatt is igen sok körülötte a félreértés és a tévhit. A láthatatlan testeknek ugyanúgy van szubsztanciájuk, mint a látható fizikai testnek, és „anatómiájuk” minden képzeletet felülmúlóan bonyolult. Mivel ezek láthatatlanok, erről az ezotériának is csak annyi tudomása van, amennyi az ősi tudományokból átszivárgott. Közvetetten azonban bőséges bizonyítéka van annak, hogy ezek léteznek. A spirituális gyógymódok eredményessége és csodái is -többek között- a bizonyítékok közé tartoznak. (E tanulmányban nem foglalkozom ezzel, mert arról, ami ebből az „anatómiából” ismert, bőséges irodalom áll rendelkezésre. Egyes technikákhoz ezeket ismerni kell, másokhoz nem. ) A spirituális gyógymódokat a tudomány nem ismeri el, sőt tagadja, a vallások pedig igyekeznek kisajátítani a hozzá kapcsolódó filozófiát és magyarázatokat. E gyógymódok titokzatosak és voltaképpen nincsenek vagy teljesen torz módon vannak beépülve a nyugati emberek gondolkodásába. Így azután ha utána akarunk nézni, hogy egyik-másik módszer voltaképpen hogyan, miért vagy mi által hat, melyik jobb és melyik gyengébb stb., ezekre a kérdésekre csak spekulatív válaszokat találunk. Viszont bőséggel találkozhatunk rendkívül pozitív tapasztalatokkal. A jézusi csodagyógyítások egyikét-másikát nap mint nap akár egy-egy rövid tanfolyamon tanult technikákat alkalmazó kezdő gyógyítók képesek produkálni. A spirituális gyógyítás módszereit alapfokon igazán nem nehéz megtanulni, a technikák egyszerűek, olcsóak és elvileg mindenki számára hozzáférhetőek (akik kifizetik a tanfolyami díjakat.) Szemben az orvoslással, melyet nem szabad tanulás nélkül űzni (jól is néznénk ki!), meg a természetgyógyászattal, melyet szintén magas szinten kell tanulni (ennek fontossága sem szorul magyarázatokra), a spirituális gyógyítás technikáit rendkívül egyszerű megtanulni és a tapasztalatok azt mutatják, hogy a gyógyítók eredményes működése nem attól függ, hogy mennyit tanulták a módszereket, hanem más dolgoktól. De vajon mitől? Ezt a kérdést fogjuk körjárni mind a gyógyítandó beteg mind a gyógyítást végző oldaláról.

Kik foglalkoznak korunkban spirituális gyógyítással és mi kell az ezen a területen folytatott sikeres működéshez?

Az információ hozzáférhetősége és a mindenre kiterjedő kommercializálódás révén ma már mindenki foglalkozhat spirituális gyógyítással, akinek ehhez van érkezése. Amit a papság és a mágusok hétpecsétes titokként őriztek, ma már mindenki számára hozzáférhető néhány napos tanfolyam keretében. Azt jelenti ez, hogy akik ilyen tanfolyamaokat tartanak vagy egy-egy röpke tanfolyam után praktizálni kezdenek, azok csalók és sarlatánok? A spirituális gyógymódok furcsa paradoxonja, hogy gyakran a teljesen kezdők, akik ráadásul még csak nem is értik, hogy mit csinálnak, hogy mi hogyan működik és miért működik, meglepő eredményeket képesek produkálni, míg az ismert és hosszú gyakorlattal rendelkező gyógyítókkal is megtörténhet, hogy minél több a betegük, annál gyakrabban vallanak kudarcot, sőt hogy magukat nem képesek egészségben és fitten fenntartani. De mitől függ a siker? Kikből lesznek jó spirituális gyógyítók? Vajon különleges képességek meglététől függ az alkalmasság? Ha igen, melyek lehetnek ezek? És vajon befolyásolja-e az eredményt az, hogy a gyógyító miben hisz, hogy tudja-e, mi által megy végbe a gyógyítás? És vajon mi lehet az oka a fenti esetnek, amikor a sikeresség nem áll egyenes arányban a megszerzett gyakorlattal, vagy amikor valamiképpen csökken a hatékonyság? Vajon a sikeresség függ-e valamiféle hittől vagy a gyógyító általános emberszeretetétől? Vagy valami mástól?

A spirituális gyógyítással mind materialista, mind vallásos szemléletű emberek foglalkoznak. Materialista szemléletű embereken azokat értem, akik csak abban hisznek, amit látnak és szeretnék mindenről tudni, hogyan és mi által működik. Közülük szintén sokan megtapasztalják a csodát: amiben egyáltalán nem hisznek, hogy működhet vagy hogy az orvostudomány által gyógyíthatlannak vélt esetekben ripsz ropsz fordulat állhat be, kénytelenek gyakran elismerni, hogy ilyesmi mégiscsak létezik… A dolog zavarba hozza őket: vagy elkezdenek magyarázatokat keresni és ilyenkor általában hajlamosak arra, hogy sutba dobják józan eszüket és a legképtelenebb marhaságokat hordják össze magyarázat gyanánt. Ez alól az orvosok sem kivételek. Mások belenyugszanak, hogy vannak egyelőre még megmagyarázhatatlan dolgok, de idővel majd fény derül a titkokra, a tudomány előtt nincsenek határok. Ami szintén marhaság, mert itt olyan jelenségekről van szó, amelyek a tudomány számára megfoghatatlanok, és ezt szóról szóra kell érteni. Az emberek nagyobb része azonban nem sokat töpreng a hogyan és miért kezdetű kérdéseken, mert erre más esetekben sem veszik a fáradságot, amikor megmagyarázhatatlan dolgokról hallanak vagy ilyenek történnek velük.

A harmadik csoport egyszerűen elintézi magában a dolgokat: isten akarta, hogy én ilyen adottsággal rendelkezzek, vagy hogy megyógyuljak, isten ajándéka, angyalok segítenek, meghallgatásra talált az imám stb. vagy elfogadnak bármilyen idétlen és zavaros magyarázatokat. A nem tudásnak és a naív hiszékenységnek hátrányai és előnyei is vannak. Előnye, hogy aki nem akar mindent tudni, az biztosabb és határozottabb az alkalmazásban. Ők azok, akik habozás nélkül alkalmazni kezdik, amit egy-egy tanfolyamon tanultak. Aki Istent vagy más szellemi entitást gyanít a gyógyítás vagy az energiák mögött, az megbízik azok segítségében és magabiztosabban alkalmazza a technikákat vagy hallgat a belső hangra, amely megsúgja, mit tegyen saját vagy mások gyógyítása érdekében. A magabiztos alkalmazás meghozza a gyümölcsét: az első sikerek erőt és motivációt adnak, hogy folytassa és újabb sikereket érjen el, a gyakorlás pedig meghozza a képességeket. Ez a „belső hang” meghallását, a pszí érzék kifejlődését jelenti, ami megsúgja, mikor mit kell tenni és mikor mit nem. Ugyanez a naív bizalom jelenti: a nem tudás és a feltétlen bizalmon alapuló hit veszélyekkel is járhat: téves az a feltételezés, hogy a spirituális gyógyítási praktikáknak nem lehetnek káros következményei, és a legrosszabb, ami történhet, hogy nem történik semmi. Mert bizony lehetnek súlyos és káros következmények. A káros következmények hátterében a tudatlanság és a rosszindulat állhat. Az elsőre példa, amikor nagyerejű spirituális energiákkal nem megfelelően bánnak. Ennek ahhoz hasonló hatása lehet, mint a gyógyszer túladagolásnak. A másodikra példa, amikor nem rendbehozzák a beteg energiatesteit, hanem elszivattyúzzák az energiáit. Erről azonban később lesz szó.

Fontos-e a sikeresség szempontjából, hogy a gyógyító különös képességekkel rendelkezzen?

Az bizony nagy előny, ha a gyógyító valamilyen rendkívüli képességgel rendelkezik: például látja mások auráját, látja az energiák mozgását, színét vagy közvetlenül tud belőlük olvasni, vagy olyan erős energiát képes közvetíteni, ami látványos gyógyító hatásokkal jár vagy intuitíve tudja, hogy mi a baj és mit hogyan kell csinálni anélkül, hogy görcsösen ragaszkodna a megtanult techikákhoz. Például elég, ha csak ráteszi a kezét valakire és az máris jobban lesz. De ezek csak helyzeti előnyök, sok emberben menet közben kialakulnak figyelemre méltó képességek, különösen azok, melyeket gyakorolnak. Az igazság az, hogy ma már néhány napos, órás tanfolyamok elvégzése is csodagyógyítóvá tehet bennünket, sőt írott anyagokból is megtanulhatók ezek a technikák. A tanfolyamoknak általában fokozataik vannak és a magasabb fokozatokban már állatokat, növényeket, esetleg egész tömegeket is tudunk gyógyítani, sőt tárgyakra, helyzetekre is tudunk pozitívan hatni. Ez a dolog sokszor magukat a gyógyítóvá avanzsált embereket lepi meg legjobban. Az első sikerek után mindenáron mindenkin segíteni akarnak, a kapzsibbak a tanfolyamokra kifizetett pénzeket befektetésnek tekintik és rögtön pénzért kezdenek praktizálni. Manapság már egyre inkább ez a jellemző, mivel a tanfolyamok is egyre drágábbak. Aki praktizál, az esetleg egyre jobb eredményeket ér el, de nagyon sok esetben kudarcot vall és közben fogalma sincs, vagy a teljesítménye elkezd romlani, és közben fogalma sincs, hogy ez mitől függ. Az elhatalmasodó pénzéhség és mohóság valamiképpen lerontja a képességeket és a hatékonyságot. Vajon miért? Azért, mert a spirituális gyógyítás eredményét talán legnagyobb mértékben a szándék befolyásolja. Ha a szándékom elsősorban a jövedelemszerzés, a betegen való segítés csak annyiban érdekel, hogy következő alkalommal is eljöjjön hozzám, akkor ezzel kiiktattam a legfontosabb siker-tényezőt. Ez igen jelentős különbség az „anyagi” és a spirituális gyógyítás között: minden spirituális cselekvésnél elsőrendű fontossággal bír a szándék és a szándék ereje.

De vajon milyen egyéb tényezőktől függhet a siker ? Vajon az alkalmazott módszerektől függ-e és ha igen, hogyan és mennyiben? E kérdéseket lehetetlen megválaszolni, ha még csak nem is sejtjük, hogy miként és főleg mitől és miért működnek az egyes spirituális gyógymódok. Márpedig ez a helyzet: egyiket-másikat megtanuljuk, de nem igazán vagyunk tisztában azzal, hogy miként hatnak? A kilencvenes években még nagyon kevés spirituális gyógyítási technika volt forgalomban, ezek azonban nagymértékben különböztek egymástól. A spirituális gyógyítás, mivel sem az nem látható, amire irányul, sem az nem látható, ami a gyógyítás során történik és persze azt sem lehet tudni, hogy mi az összefüggés aközött, amit teszünk és amilyen hatást tapasztalunk, így aztána spirituális gyógyítás nem fér össze a racionális ész működési módjával. Míg az un. racionális gondolkodású emberek azt vallják, hogy csak azt hiszik el, amit látnak vagy ami láthatóvá tehető a számukra vagy amit ismereteik közé be tudnak illeszteni vagy amit logikailag le tudnak vezetni meglévő ismereteikből, addig a spirituális gyógyítás eredményeivel kapcsolatban elevszítik racionális észjárásukat és gyakran azt sem hiszik el, amit látnak, sőt még azt sem, amit megtapasztaltak.

A bizonytalanságot és a zavart még fokozza, hogy a spirituális gyógymódoknak köszönhető sokszor valóban lenyűgőző gyorsasággal végbemenő gyógyulások körül rengeteg a tévhit. Az egyik például az, hogy ilyenkor a hit az, amely gyógyított: a gyógyító hite (?) vagy a beteg hite vagy mind kettő. A hit-dolgot mind az egyházak, mind a spirituális gyógyítók, akik szintén nincsenek tisztában azzal, hogy az általuk alkalmazott módszerek miért és mi által működnek – meglovagolják és nem is eredménytelenül. Bebeszélik a publikumnak, hogy ezek a gyógymódok csak akkor eredményesek, ha erős a hit. Eredménytelenség esetén a hit hiányára lehet fogni a kudarcot. Pedig nem a hit hiánya okozza ilyenkor a kudarcot, hanem egy bizonyos belső ellenállás, amely sokféle dologból táplálkozhat. Nem lehet persze állítani, hogy a hitnek nincs szerepe az eredményben, csak másként.

A pozitív hitnek és a negatív hitnek illetve hiedelemeknek egyaránt szerepük van abban, hogy mi lesz az eredmény. (a gyógyulásban vagy az alkalmazott módszerben való hit feltételenül segít) mint ahogan az is, ha a gyógyító szándékot érzelmi energiákkal felturbózzuk. Sajnos kevésbé ismert, hogy mennyire erős a nemhit vagy a tévhitek negatív hatása: ha akár tudatosan, akár tudat alatt abban hiszek, hogy a betegségem nem gyógyítható meg könnyen vagy nem is gyógyítható, pláne nem „hókuszpókusszal”, akkor biztosak lehetünk benne, hogy a mi esetünkben ez így is lesz. Ha netán a betegséggel valamilyen előnyök is járnak, melyeket tudat alatt előnynek gondolunk, akkor testtudatunk ellent fog állni a gyógyulásnak. Elménk, gondolataink irányítják a dolgokat a testünkben és ezek nagyobb része nem is tudatosodik. A hit szerepének hangsúlyozása jól jön az orvosoknak is, amikor szembesülnek számukra megmagyarázhatatlan gyors fordulatokkal és gyógyulásokkal olyan esetekben, amikor a beteg életben maradására, pláne gyors felépülésére egy lyukas garast sem tettek volna fel. Az orvostudomány a hit szerepét placebó hatásnak nevezi. Ez azonban nem magyarázat, csak egy jelenségnek adtak nevet. Valójában a tudomány sem a placebó hatást, sem a hit szerepét nem képes tudományosan megmagyarázni. Pedig kár lenne tagadni, hogy a placebó hatással elért gyógyulás is valóságos gyógyulás lehet! (ha nem esik vissza a beteg, ami nem szükségszerű).

Az ugyanis nem magyarázat, ha elismerik, hogy létezik összefüggés a valamiben való hit és a spontán gyógyulás között és hogy végső soron a placebó hatás is öszefügg a hittel. Az összefüggés elismerése azonban nem jelenti azt, hogy az összefüggés lényegét és okát is megtalálták volna. A magyarázat megtalálásához ismerni kell a valóság láthatatlan dimenzióinak működési tervényeit. Ez a spirituális tudomány tárgya, amely nem nyert polgárjogot a modern korban sem. Nem a hit gyógyít és nem a hittől függ a gyógyulása, hanem a gondolatoktól, azok tartalmától és töltésétől. A tudatunk pedig nemcsak az agyunkban székel”, hanem testünk és láthatlan testeink minden porcikája tudattal rendelkező entitás, melyek értenek a szóból és gondolatainkból. Nemcsak szerveinket, de de sejtjeinket, sőt molekuláinkat, atomjainkat is megszólíthatjuk, tárgyalhatunk velük. Megszólíthatjuk azon testeinket is, melyek a maguk láthatatlan módján tárolják érzéseinket és érzelmeinket. Értik és megértik és ha meggyőzőek vagyunk és tisztában vagyunk azzal, miként tudunk velük hatékonyan kommunikálni, akkor megteszik, amit kérünk tőlük olyan mértékben, amennyire képesek erre. (A negatív gondalatainkat könyebben végrehajtják, mint a pozitív kéréseinket és ennek megvan az oka. Ezért kell magunkkal, testünkkel szeretettel bánni és beszélni. Minden testünkkel vagy képességeinkkel kapcsolatos mondat, pláne, ha érzelem is fűződik hozzá, egy programnak fogható fel, amely részben vagy egészben megvalósul.

Ezért olyan fontos a spirituális gyógyítás során a szándék kifejezésre juttatása. Én a spirituális gyógyítás csodáit először az agykontroll tanfolyam kapcsán tapasztaltam meg, 1990-ben. Aztán sok más módszert ismertem meg, próbáltam ki és jártam körül, belelértve a módszerhez tartozó elméleteket és tanításokat. Azt láttam, hogy a sp. gyógyításnak igen sokféle, egymástól nagy mértékben különböző módszere van és hogy mindegyik nagyszerűen működik, de egyik sem 100%-os. Sem azt nem tudtam, hogyan lehetséges, hogy ennyiféle teljesen különböző módszer és technika egyforma eséllyel működhet, sem azt, hogy amikor mégsem segít, annak mi lehet az oka. Megintcsak a logikai gondolkodás módszerével jutottam arra a következtetésre, hogy az alkalmazott spirituális gyógyítási módszer ugyan nem teljesen közömbös a siker szempontjából, de ennek korántsincs akkora jelentősége, mint az orvoslásban. Mindegyikkel elérhetünk nagyon jó eredményeket és károkat is okozhatunk velük. Az alábbiakban leírom röviden, hogy az egyes egymástól nagyon különböző módszerek alkalmazása kapcsán milyen kérdések fogalmazódtak meg bennem és ezek tekintetében milyen következtetésekre jutottam.

Most még mindig annak a kérdésnek a megtárgyalásánál tartunk, hogy vajon a spirituális gyógyítás különböző módszerei hogyan befolyásolják az eredményességet. Tehát első élményeimet, mint említettem volt, az „agykontrollal” szereztem. Az agykontroll módszer lényege, hogy a tudatállapotot alfa szintre kell hozni, azaz az éber béta szinthez képest le kell lassítani az agy elektromos frekvenciáját. Erre a műveletre a tudat alattink gyorsan megtanítható: utána elég, ha jelet kap és máris átállítja az agyműködésünket alfa szintre. Ezután vizualizációs technikával kell operálni: a nem kívánatos, rossz dolgokat meg kell semmisíteni vagy ki kell küszöbölni képzeletben, a kívánatos, jó dolgot vagy állapotot vagy helyzetet szintén vizualizálizálással, képzeletben kell létrehozni vagy megerősíteni. Tehát ha gyógyításra használjuk, akkor a beteg és az egészséges állapotot, esetleg a gyógyítás vagy gyógyulás folyamatát is elképzelhetjük, utóbbit képzeletünkben lefuttathatjuk. Amit képzeletünk képileg előállít, azt tudatalattink a testünkben vagy a külső valóságban egyaránt létrehozza, előállítja, megteremti. Ha a képet különböző módszerekkel még fel is töltjük energiával, amelyet szintén vizualizációval teremthetünk meg, akkor még jobb lesz az eredmény.

A hatékonyság tekintetében nincs különbség aközött, hogy a saját testemben vagy egy tetszőleges távolságban lévő személy testében képzelem el a változtatást, elvileg egyformán jól működik a dolog. De hogy a csudába jut el a gyógyerő vagy gyógyhatás az ismeretlen címzetthez? Amikor én vizualizálok valamit, akkor pontosan mi az, ami a változást a fizikai testben vagy a fizikai világban manifesztálja? Hogyan lehetséges, hogy még a legprimitívebb formában elképzelt gyógyítási folyamat is megvalósul, szerencsére nem úgy, ahogyan a laikus alkalmazó azt elképzeli, hanem úgy ahogyan kell? Mi az, ami a laikus tudat által megteremtett egyszerű képi vagy akár verbális programokat átfordítja a test nyelvére és meg is valósítja ott? Vajon el lehet szúrni a dolgot, ha valamilyen káros „kezelést” vizualizálunk magunknak vagy másoknak? A titok nyitja az, hogy minden létező dolognak van tudata és képes a tolmácsolásra! Amikor kimondunk magunkban vagy fennhangon eg gondolatot, ezzel egy energiamintázatot is teremtünk, amit „mindenki” megért, ami rezonáns az adott gondolatra. Ezért nem számít a nyelv, de a tudatalatti tudat a képeket talán jobban veszi, mint a szavakat. De mi van akkor, ha érti ugyan a szándékot vagy a kívánatos képet fogja az érintett testrész, de nem kíván engedelmeskedni vagy a program rosszindulatú? Ezek fontos kérdések és mint látni fogjuk, más távgyógyítási és öngyógyítási módszerekre is kiterjeszthetők. Ha most elvonatkoztatunk az agykontroll tanfolyamok és a módszer protokolljától, azaz csak elvontan tesszük fel a kérdést, hogy a vizualizációs módszer nem rendeltetésszerű vagy helytelen használatával lehet-e kárt okozni, akkor azt kell hogy válaszoljam, hogy ez lehetséges, pláne, ha valakinek ez a szándéka.

Ez azonban már nem a gyógyítás, hanem a fekete mágia területe. A gyógyítás azonban jó szándékot feltételez, de a technikában ha nagyon kreatívak akarunk lenni, hát éppenséggel el lehet képzelni olyan dolgokat, melyek nem szolgálják gyógyulásunkat, ha a testünkben megvalósulnak. A kreativitással (tehát a folyamat testre szabott vizualizálásával) csak akkor érdemes kísérletezni, ha az ehhez szükséges ismeretekkel rendelkezünk, azaz tisztában vagyunk vele, mi lesz a következménye annak, ha a kezelésünk eredménye – hogy úgy mondjam- manifesztálódik. Szerencsére azonban tudat alattink jelzést fog küldeni, hogy nem jó a program és bármikor törölhetjük a rossz képet. Maga a vizualizációs módszer és az alfa, sőt a théta hullámhosszon (még lassúbb frekvencián való agyműködés) elég sok mindenre alkalmas. A képekkel gondolatokat indítottunk az útjára. Ha ezt még fel is turbózzuk energiával, aminek a technikája szintén könnyen elsajátíhatható, akkor nemcsak gyógyító gondolatot vagy képet, de romboló vagy kártékony energiát is teremthetek és küldhetek bárkinek, természetesen magamnak is.

A rossz energia lényegében egy kártékony gondolat, melyet energiával töltök fel. Olyan dolog ez, mint minden más tudományos vagy technikai módszer: fel lehet használni jó és rossz célokra egyaránt. Az spirituális energiákkal való ilyen visszaélés egy tekintet alá esik mások fizikai vagy lelki bántalmazásával, és mint az is, ez is visszaüt ránk előbb-utóbb. De mi most a gyógyításról beszélünk, ami önmagában véve céljánál fogva nem lehet rossz szándékú. A vizualizálási technika az agykontrollon kívül sok más módszerben is alkalmazásra kerül, de más módon: nemcsak a fizikai világból vett képeket, de szimbólumokat, színeket, is vizualizálhatunk és ezzel megteremtjük azt az energiát, gondolatot, amit a szín vagy szimbólum reprezentál. Bármilyen formában és bármilyen tartalommal bocsátunk ki magunkból egy gondolatot, az valamilyen láthatatlan formában „materializálódik”, (Hogy itt ezt a szót használhassuk, tulajdonképpen bele kéne mélyednünk abba a kérdésbe, hogy mi is az anyag. Talán a manifesztálódik kifejezés jobban illik ide, mivel arról van szó, hogy szubsztanciával rendelkező dologgá válik.) Ennek a gondolati szubsztanciának jó vagy rossz energiája lehet, ennek saját létezése, léte, sőt tudata is van. A gondolat-szubsztanciának fizikai tulajdonságai is vannak, mozog, pöröghet is, ereje is lehet, hat a fizikai anyagra, mágneses vagy elektromos tulajdonsággal is rendelkezhet.

Nemcsak a biológiai anyagra, azaz emberre, állatra, növényre, hanem a közönséges fizikai anyagokra is hathat ez a gondolati szubsztancia vagy energia. A „rossz” energia vagy „negatív” gondolat azáltal fejti ki káros, kártékony hatását, hogy az élőlények életét és normális, „rendeltetésüknek” megfelelő működését fenntartó energiák be- és kiáramlásánek egyensúlyát felborítják, a biológiai lények saját energiarendszerét összezavarják. Ami az agykontrollt és általában a vizualizációs módszereket illeti, ezeknél nagyon fontos a koncentrálás: ha elengedjük a képet és gondolataink össze-vissza száguldoznak, akkor a hordozóközeg szétszóródik és a hatás gyenge lesz vagy nem is ér el oda és ahhoz, ahová és akinek azt küldeni szándékoztunk. A vizualizációval alkotott képek hatását fokozhatjuk az érzelmi töltéssel: azzal, ha nagyon szeretnénk segíteni. Hiszen az erős érzelem is energia, amely alkalmas arra, hogy a gondolati képet feltöltse és ezáltal hatásossá, erőssé tegye. Nálam a reiki tanfolyam volt az agykontroll után a következő állomás. A reiki egyfajta energia, amit alsó fokozatban a csakrákra való kézrátétellel kell közvetíteni, magasabb fokozatban szimbólumok vizualizálásával lehet a reiki energiát küldeni. Itt egy harmonizáló energiáról van szó, amelynek hatása igen jótékony: az energiát intelligensnek mondták, amelyből annyi és oda áramlik, amennyi éppen kell. A reiki is igen titokzatos volt a számomra, mivel itt a reikimester nemcsak a technikákat tanította meg, de adott egy un. behangolást, amiről nem tudtam, hogy mi lehet. A reiki-nél egy bizonyos energiát közvetítünk a kezeinken keresztül mások csakráiba vagy a sajátunkba, de a módszer alkalmazási lehetőségei már alapfokon is eléggé szélesek: kezelni lehetett épületet, névlistát, dobozba zárt leírt kívánságot. Pontosabban egy tudatos energiával lehetett feltölteni a listán szereplő embereket vagy a papírra leírt helyzetet.

Fizikai, lelki hatásokat is kiválthat. Forróságérzet, majd hidegérzet, esetleg ok nélküli sírást, pontosabban könnyezést. A reikivel kapcsolatban is felmerültek kérdéseim: mi történt a behangoláson, ami ennek a kimondottan markánsan érzékelhető energiának a közvetítésére alkalmassá teszi a tanfolyam résztvevőit. A másik rejtély az volt, hogy miként lehetséges, hogy az energia megtalálja a rászoruló testrészeket és ott fejti ki a hatását, ahol éppenn szükség volt rá. Vajon az energia valóban intelligens? A kérdésbe foglalt állítás nem tőlem származott, hanem ez a tanfolyamon hangzott el. Arra nem is gondoltam, hogy tán a testünk az intelligens vagy a tudatalattink és az vezérli oda az ajándékba kapott életnergiát, ahol a legnagyobb szükség van rá. Pedig ez a helyzet. Hogy ezen energia segítségével aztán a test képes az önkorrekcióra, mert a test legkisebb részeinek is saját tudata van: nemcsak a test egésze, hanem a sejtek és a szervek is képesek magukat meggyógyítani és tudják, hogyan kell ezt tenniük. Abban az időben amikor a reiki tanfolyamot végeztem (1996), még eléggé kisszámú „energiaadással” működtetett gyógyítási technika volt hozzáférhető. A reiki tanfolyamon kiderült a számomra, hogy nem energia adásról, hanem közvetítésről van szó. Mindig olyan energiát közvetítünk, amire gondolunk. (magamban meg kell neveznem.) Aminek már valaki nevet adott és az ember azt a technikát gyakorolta, akkor legközelebb elég a névre gondolni, megfogalmazni az elérendő célt és végrehajtani a technikát. A kezemen kersztül különböző frekvenciájú és tulajdonságú energiákat bocsáthatok ki. Ha magamban kifejezem azt a szándékot, hogy reiki energiát közvetítek, akkor az megy. Közvetlenül a reiki után végeztem egy sorozatot az „univerzális energia” kurzusokból.

Ennél nincs behangolás vagy beavatás, hanem a mester vagy egy magasabb fokozatot végzett tanítvány „energiával tölti fel” az alsóbb fokozaton lévő tanfolyami résztvevőket, ami után ők is magasabb szintre jutnak. Ezt a feltöltést a mester távból végzi általában, kivéve, ha az ember oda utazik tanfolyamra, ahol a mester lakhelye van, mert a legmagasabb szintű tanfolyamokat személyesen tartotta. Az energiaadás után a résztvevők már eredményesen képesek alkalmazni a rendkívül egyszerűen végrehajtható technikákat. A fenti két energiákkal való gyógyítási módszert azután ismertem meg, hogy 1996 elején mellrákban megbetegedtem. A betegséggel való küzdelembe csak az agykontroll módszerét vethettem be, mert csak azt ismertem, igaz, azt elég kreatívan lehet testre szabni. Csupán az agykontroll technika segítségével a tumor 3 heti „önkezelést” követően hirtelen, egy nap alatt(azon a napon, amikor befeküdtem a kórházba a műtétre) a felére csökkent, ami lenyűgözött. Így aztán nem is egyeztem bele az orvos által javasolt radikális műtéti megoldásba (ezt beleírtam a műtétbe való beleegyezésről szóló nyilatkozatba), csak a megkisebbedett csomó eltávolításába, (persze az orvos nem tudhatta, hogy az kisebb lett, hiszen ő a kissé korábban készült vizsgálati leletek alapján tartotta szükségesnek a radikális megoldást.

Én nem vitatkoztam és nem bizonygattam semmit, csak egyszerűen nem egyeztem bele a mell-levételbe, csak a daganat eltávolításába. A műtét után pedig aláírtam, hogy nem kérek a felajánlott sugár és kemoterápiából. A fegyvertáramat ekkor bővítettem ki az energia közvetítésre alapozódó gyógymódokkal. Az én esetemben ez nagyon helyes döntésnek bizonyult, mert megvédtem a testemet a rombolástól, mellékhatások nélküli gyógymódokat alkalmaztam, és azóta már 12 év telt el problémamentesen. Ajánlanám-e ezek után, hogy egy rákos beteg hozzám hasonlóan járjon el? Válaszom egyértelműen nemleges. A spirituális gyógyítás vagy öngyógyítás alkalmazására ugyanis fel kell készülni. Pontosabban meg kell rá érni. Ha ez megtörtént, akkor a beteg maga is tudja, mit tegyen. Éppen ez jelenti a feélkészülést: a szükséges információk begyűjtése, megfontolása, sokoldalú mérlegelése. Az öntudatos beteg tisztában van azzal, hogy bármiképpen dönt, a felelősség az övé: bármelyik gyógyításai módot választja, ha az nem sikeres, az ő hátán csattan az ostor. Ilyen értelemben a beteg a felelős a saját döntéséért akkor is, ha szakorvosokra bízza magát és azt gondolja, hogy ezek után már a szakember a felelős az ő gyógyulásáért.

Ha végül bele is hal a betegségébe, azért nem ő a felelős. De a betegségre és a gyógyítás megválasztására is igaz az, hogy felelősek vagyunk saját sorsunkért, saját életünkért. Ha rosssz döntést hozunk, mi magunk isszuk meg a levét. Én tisztában vagyok azzal, hogy nincs elvileg gyógyíthatatlan betegség, de ez persze korántsem azt jelenti, hogy minden beteg gyógyítható lenne egyik vagy másik spirituális gyógyítási módszerrel. Nem a betegség, hanem egy adott beteg lehet gyógyíthatatlan. Ha egy rákos beteg felkészületlenül adja át magát egy spirituális gyógyítónak, mert azt hiszi, hogy gyógyulása csupán annak a függvénye, hogy mennyire erős a „hite” (az idézőjel itt arra utal, hogy sokan úgy beszélnek saját hitükről, hogy nem is tudják, mire is vonatkozik ez a hit a saját esetükben.). A spirituális gyógymódok esetében a választáshoz nagyon nagy bizalom vagy önbizalom és tudás szükséges, mert a spirituális gyógymódok nem nagyon férnek össze az orvosi módszerekkel. (kivéve, ha az csupán az orvosi kezelések okozta károk semlegesítését célozza meg. Például a súlyos mellékhatásokat okozó gyógyszereket is lehet energiával kezelni, így a mellékhatások nem jelentkeznek.

Aki azonban tudja, hogy ezt meg lehet tenni, az azt is tudja, hogy saját magát hogyan kezelje). Úgy gondolom, hogy ha rossz állapotban lévő reményét vesztett és az ezekben a témákban járatlan beteg csupán végső kétségbeesésétől vezérelve, tehát felkészületlenül megy el egy spirituális gyógyítóhoz, annak valószínűleg kudarc lesz a vége, azaz a betegség nem állítható meg, bár átmeneti javulás ilyenkor is elérhető. A spirituális gyógyítás választásához tudás, tudatosság és öntudatos felelősségvállalás szükséges, és főként az, hogy saját magunkon alkalmazzuk a technikákat és ne csak másoktól várjuk, hogy gyógyítsanak bennünket. Természetesen segítséget igénybe lehet venni és ez célszerű is, de saját magunk gyógyítását nem bízhatjuk másra, ha ezt az utat választjuk. Arra azonban elég sok idő és persze elszántság és eltökéltség kell, hogy mind tudásban, mind lélekben felkészüljön egy beteg arra, hogy ezt az utat választja és mellőzze az orvosi módszereket. Súlyos betegség esetében azonban erre a felkészülésre legtöbbször már nincs idő és nincs lehetőség sem. Ahhoz, hogy az ilyen gyógymódokban hinni tudjunk, meg kell szereznünk az ehhez szükséges tudást: tisztában kell lenni azzal, milyen okok, tényezők erősítik és melyek semlegesítik vagy annulálják a spirituális gyógymódok pozitív hatásait. A bizonytalanság és a félelem érzése ugyanis ellehetetleníti ezt a gyógymódot: ezek az érzések az energiaháztartásra nézve kimondottan ártalmasak, és még tovább ronthatják a helyzetet. A kétely, félfelem és a különböző hiedelmek úgy hatnak ilyenkor, mint amikor egy placebóval eredményesen kezelt beteg hirtelen rájön, hogy amit csodagyógyszernek gondolt, az hatóanyag nélküli szer, egy csapásra visszaesik és a romlás felgyorsul.

Hogy saját esetemre illusztráljam ezt a problémát: amikor észrevettem, hogy a daganatom egy nap alatt a felére zsugordott, megfordult persze a fejemben, hogy ezért a pénzért teljesen is el tudnám mulasztani, ha folytatom a meditációs technikákat.. Csakhogy az orvos a fejembe ültette a félelmet, hogy a rákos sejtek is kétfélék lehetnek és az egyik féle igen aggresszívan képez áttéteket. Viszont csak a műtét során lehet megnézni, hogy olyanokról van-e a szó az esetemben, amit nem lehet kizárni. Elképzeltem, hogy ha ezt nem tudom meg, akkor folyton aggódnék, hogy a rák bármikor kiújulhat vagy áttétet képezhet. Aztán kiderült, hogy a műtét alatt nem csináltak további szövettani vizsgálatot, de követelésemre utólag mégiscsak elvégezték. Akkor is tudtam már, hogy akár sejtjeinket is befolyásolhatjuk, gyógyíthatjuk „távból”, tehát úgy, hogy a sejtek nem a testünkben vannak. Meg is tettem, még a későbben elvégzett szövettani vizsgálat előtt. Nincs rá bizonyítékom, hogy hatásos volt-e ez a tevékenységem, minden esetre a vizsgálat szerint a kevésbé aggresszív fajtának bizonyult. Miután elutasítottam a kemo- és a sugárterápiát, az orvos gúnyosan megkérdezte, hogy akkor hát mit óhajtok. Mivel utánanéztem, megmondtam, hogy hormongyógyszert kérek, ami erre a rákfajtára jó. Szó nélkül fel is írta, de még mielőtt kiváltottam volna, még ugyanaznap találtam egy cikket, miszerint az a gyógyszer mellékhatásként méhrákot idézhet elő. Így aztán azt sem szedtem. Ez után továbbképeztem magam és rövid idő után már tudtam, hogy nyugodtan lemondhattam volna a műtétet is. Tudtam már, mit kell tennem a kiújulás ellen és saját kezembe vettem az utókezelésemet.. Ehhez sok mindennek kellett utánanéznem, de persze megérte. Az egész mellrák ügyet 3 hét betegállománnyal és nagyon kevés izgalommal megúsztam.

Mivel ma már se szeri se száma a legkülönbözőbb spirituális gyógyítási technikáknak, óhatatlanul felmerül az emberben a kérdés, hogy mégis van-e valamiféle szakosodás a különféle módszerek között, hogy egyik ilyen, másik másféle betegségcsoportokra jobb? És egyáltalán: hogyan születnek a különféle módszerek, vajon ki súgja meg ezeket? És vajon összevethetők e például a különböző technikákkal gerjesztett vagy lehívott vagy mozgásba hozott energiák minősége vagy erőssége vagy hatásossága? E kérdésekre nagyon sokáig nem tudtam a választ. Látszólag az egyes módszerek között semmiféle rokonság sincs. Fentebb 1 vizualizálásra és 2 energiával való manipulációra épülő módszert említettem, de ennél sokkal többet tanulmányoztam és próbáltam ki. És mit tapasztaltam? Azt, hogy soha sem volt fogalmam róla, hogy amit csináltam, annak lesz-e foganatja? Azt sem tudtam, melyiket lenne jobb alkalmazni egy adott esetben. Persze én sose praktizáltam, csak a kollégákat és az ismerőseimet kezeltem, szigorúan szívességi alapon, nagyon kevés időráfordítással. Az esetek túlnyomó többségében volt hatás, de nem azonnali, drámai, hanem gyors, de fokozatos. (egy vagy több nap alatt bontakozott ki a hatás.) Ennek az a hátulütője, hogy a kezelt személy észre sem veszi, hogy már jól van, hiszen az a természetes, hogy jól vagyunk. A spirituális gyógyítási módszer akkor igazán meggyőző, ha drámai, hirtelen. A másik probléma, hogy ha nagy a baj, akkor egy kezelés persze nem lenne elég. A javulást a beteg úgy fogja fel, hogy elmúlt a baj, már nem kell vele foglalkozni. Se a gyógyító, sem a beteg nem tudhatja, hogy a javulás végleges gyógyulást jelent-e. Az orvosi vizsgálat sem releváns a kérdés eldöntésében, mivel láthatatlan elváltozásokról van szó. Egyszóval fogalmam sem volt, hogy van-e különbség a módszerek hatékonysága között, mivel mindegyikre igaz volt az, hogy hol kiválóan használt, hol nem és a hatás időigényével sem jöttem tisztába. Később rájötttem, hogy ingával a világon mindenre rá lehet kérdezni, csak tudni kell jól kérdezni. Az ingázás kis gyakorlással könnyen elsajátítható és ha az ember azt komoly célokra használja, akkor fantasztikusan megbízható. Nyugodtan állíthatom, hogy az ingázással szerzett fontos információkkalo talán még tövbször segítettem embereken, mint a gyógyítási műveletekkel. A módszerek hatékonysága körüli homályt a piac jól kihasználja. Újabb és újabb módszerek születnek különböző nevek alatt. Ezek tanításával és űzésével könnyen lehet nagy pénzeket keresni. Nem kell hozzá évekig keményen tanulni és könnyen el lehet játszani a spirituális tanító vagy a különleges képességű gyógyító szerepét. Ez azonban termsézetes, hiszen az orvoslás is átment a piacosodás és a kommercializálódás folyamatán. A gyógyítás arúcikké változott és ebben nincs is semmi rossz, amíg becsületesen és lelkiismeretesen nyújtják a gyógyítással kapcsolatos szolgáltatásokat. A spirituális gyógyítás technikáit tanfolyamokon lehet elsajátítani, a technikák megtanítását az egyes iskolák szakaszolják. A magasabb szakaszok magasabb képességekkel ruházzák fel a tanulót, ezért azok drágábbak. Kezdetben nem ismertem ki magamat azon, hogy voltaképpen mi az, ami a képességek növekedését okozza, mert minden tanfolyamon más és más elvek alapján szakaszolják a technikák megtanítását.

Azóta sok mindenre rájöttem. Ma már bátran kísérletezek és a módszereket kreatívan keverem. És persze bővítettem a tudásomat. Így most már megértem, hogy melyik módszerben mi az az elem, ami hat és hogy mitől függ a gyógyító oldaláról a hatékonyság. Az ezzel kapcsolatos mélyebb tudásomat e helyütt nem tudom megosztani, erre könyvem készülő második kötetében fogok sort keríteni. De néhány fontos és könnyen belátható és megérthető összefüggést azért itt is feltárhatok. Korai gondolataimból azokat osztok itt meg, melyek helyesnek bizonyultak. A spirituális gyógyítás hatékonyságának azonban olyan mély titkai vannak, melyeket csak nagyon széles összefüggésekbe ágyazottan lehet megérteni. A hatás főként attól függ, hogy adott esetben mekkora az a kritikus tömegű energia, amely a pozitív fordulathoz szükséges. Az átadott illetve közvetített energia mennyisége és minősége valóban függ a technikától. Nem mindegy, hogy az energiát „honnan” hívjuk le. Az, amit isteni vagy életenergiának, csínek, pránának, fénynek, krisztusi szeretetenergiának és ki tudja még mi mindennek neveznek, nem egy, hanem többféle energiát takar.

A techikákba esetleg beágyazott hangok, szimbólumok, számok meghatározzák, hogy milyen energiával dolgozunk, csakhogy mi ebbe nem látunk bele. Egyes technikák igen nagy erejűek, de sajnos korántsem biztos, hogy valóban gyógyító hatásúak. Továbbá az sem mindegy, hogy saját testünkben vagy máséba hová küldjük, hogyan mozgatjuk. Az sem mindegy, hogy mit csomagolunk be az energiába: ez lehet egy nagyon akart, tehát érzelmi energiával felturbózott cél, lehet szimbólum, amelyeket ismerni kell, lehet szín. Röviden: igenis tudni kell, hogy mit csinál az ember, amikor energiákat teremt vagy bizonyos meditációs technikákat végez magán vagy másokon. Mindezektől a rejtélyes dolgoktól függ, hogy milyen hatású és milyen erősségű az energia, mellyel dolgozunk. Ma már tudom, hogy az a jó választás, amelynél az egész dolgot átlátjuk és ellenőrzésünk alatt tarthatjuk. Ilyen technika a Silva féle agykontroll, mivel végülis rajtunk múlik, hogy mit vizualizálunk. Nincs benne semmi titokzatos. Téves dolog azt hinni, hogy mivel nem anyagokkal dolgozunk, így nem árthatunk. Ezt ugyan már említettem, de ez a figyelmeztetés nagyon fontos. Ha akár a beteg, akár a gyógyító magában úgy hiszi, hogy a betegség, amit éppen kezel, valójában gyógyíthatatlan, mert mondjuk a mai orvostudomány annak tartja, akkor nem sok esélyünk van arra, hogy e módszerek segítsenek rajtunk vagy mi segítsünk másokon. Aki sok esetleírást olvasott, az tudja, hogy itt nincs lehetetlenség, azaz a spirituális gyógymódok eredményességének nincs elvi korlátja, mégis egyes konkrét esetekben nincs eredmény. Az ereménytelenség okait azonban teljesen máshol kell keresni, mint az eredménytelen orvosi gyógyítás esetében. Sok esetben az orvosok sem képesek megindokolni, hogy az általuk alkalmazott gyógymód egyes esetekben vajon miért hatástalan, amikor pedig más esetekben jól használ. Persze az orvosok tisztában vannak azzal, hogy nincs két egyforma beteg, miért kéne akkor mindenkire egyformán hatnia egy gyógyszernek? Pedig az esetek többségében olyan okokról van szó, melyeket az orvostudomány teljesen figyelmen kívül hagyott.

A spirituális gyógymódok esetében azonban még azt sem lehet igazán megtudni, hogy miért hatásos, így a hatástalanság esetében még tanácstalanabbak lehetünk. Én magam is átéltem ezt a dilemmát: nagyon gyakran nem győztem csodálkozni, hogy milyen gyorsan meg tudok szüntetni különböző kellemetlen és súlyos állapotokat, a sajátjaimat és másokéit is, ugyanakkor például a csípőmben, hátamban kialakult izomgörcsösséggel és izomcsomókkal nem voltam képes megbirkózni. Az esettanulmányokból és saját tapasztalataimból is azt szűrtem le, hogy testi szinten lehet nagyon rossz a helyzet, mégis egy-kettőre meggyógyulhat a beteg. De ha az energiatesteivel van olyan probléma, hogy egyszerűen már nem képes felvenni energiát, vagy nem képes azt hasznosítani, akkor az igyekezet hiába való. De mi lehet az oka annak, hogy egyes betegek nem képesek hasznosítani a kapott energiát, mások még a sír széléről is képesek visszatérni és ripsz-ropsz rendbe jönni? Ezt sokáig csak találgatni tudtam.

A tippem az volt, hogy talán a betegség összetettsége, láncreakció jellege teszi nehezítetté a gyógyítást. Más az összetettség szempontjából egy fertőzéses betegség vagy egy friss sérülés, mint egy elhúzódó degeneratív nyavalya vagy egy olyan betegség, amelyben érzelmi, lelki és testi panaszok keverednek. Másik tippem pedig az volt, hogy minél anyagibb a betegség jellege, annál több energia kell a gyógyításhoz. Legkönnyebben a funkcionális, tehát működészavarral jellemezhető elváltozások reagálnak az energiakezelésre, legnehezebben pedig mondjuk a csontok elváltozásai. Az a helyzet, hogy ez sem bizonyult helyesnek, igaznak. Ezek persze csak spekulációk voltak, kezdetben semmiféle támpontom nem volt e kérdések megválaszolásához. De vajon mitől függ egy energiaféleség ereje? Igazából nem tudjuk, melyik technikához milyen energiák tartoznak. Az energia „erejére” abból lehet következtetni, hogy a technika milyen kezelési időket ír elő: ha csak fél percet vagy pár másodpercet, akkor sokkal erősebb energiáról lehet szó, mintha egy óra hosszat tarthat a kezelés, mint pld. a reiki esetében.. Másik kérdés: melyik hatásosabb: a rövid erős energia vagy a gyengébb, hosszabb?

Én úgy gondolom, hogy minél komplexebb a probléma, azaz minél több összetevője van (ez a régebb óra fennálló baetegségekre jellemző inkább), annál szofisztikáltabbnak kell lennie a kezelésnek, tehát ilyen esetekben az ismételt és gyengébb kezelés a jobb, a hirtelen fellépett esetekben pedig a gyors, erős, rövid energia talán hatásosabb. A hosszabb idejű kezelésekhez szoktak radionikai „gépeket” bevetni. Ezeknek az a lényege, hogy átveszik az embertől az energiaközvetítést. Olyan ez, mintha betennénk a lemezt vagy más adathordozót a lejátszó gépbe és az folyamatosan játszaná a programot. De ehhez talán még gépek sem kellenek: a gyógyító mágusok képesek un. elementálokat alkotni, amelyek végrehajtják a parancsot. Az elementál lényegében energetizált gondolatforma, egy kis entitás, amelyet valamennyi ideig életben lehet tartani és dolgoztatni lehet. Az erőn kívül az is fontos, hogy jó-e, valóban gyógyító hatású-e egy –egy technika által magunkba hívott vagy nekünk juttatott energia? Az első 3 említett technika után később még más energia mozgatásra épülő gyógymódokat is tanulmányoztam és ki is próbáltam. Ezekben szinekkel, szimbólumokkal, légzéssel, mantrázással, mozdulatokkal dolgozik a gyógyító. Mindegyiknek van kontaktusos és táv-változata. Mindegyik igen eredményes lehet. Valóban egyre több a módszer, és köztük vannak igazán egyszerűek és nagyon bonyolultak egyaránt. És minden módszer feltalálója hamarosan rájött, hogy a módszer távgyógyításra, sőt helyzetek, események „kezelésére” is alkalmas.

Vajon a távgyógyítás mindig ugyanolyan eredményes, mint a jelenléti? Válaszom: elvileg igen, de a gyakorlatban mégsem, mert sokan ezt egyszerűen nem hiszik el. Pontosan abban hisznek, hogy nem. Ezen kívül távban kicsit más a technika Aki nem képes vizualizálni és elképzelni a „küldést”, annak nem fog sikerülni. A műveletekre erősebben is kell koncentrálni, mint a jelenléti gyógyításnál. Másik hátrány, hogy személyes kontaktus nélkül nem lehet olyan pontosan tudni, hogy mi a probléma.

Kell-e a beteg beleegyezése és tudomása? Hát nem árt, ha tudja. A beleegyezés azért is fontos, hogy ne strapáljuk magunkat hiába: ha valaki ilyen-olyan okok miatt nem akar megyógyulni, akkor igyekezetünk hatástalan marad. A küldött energia visszajön. Ha jó szándékból küldtük, akkor abból egyik félnek sem lehet bántódása. Hiszen amikor rosszakat gondolunk valakiről vagy átkokat szórunk rá vagy a pokolba kívánjuk, ahhotz sem kérünk belleegyezést, pedig ekkor valóban kárt okozunk az illetőknek. Annak sok oka lehet, ha valaki valójában nem akar meggyógyulni. Ezen okok egy része méylen el van temetve a tudat alattiba esetleg a felettes tudatban. (pld. a felső lélek vezekelni akar vagy meg akar tanítani valamire és a tudatos tudat ezt nem tudja, de mégis ellenáll a gyógyítási szándéknak.)

Vajon a gyógyítóra nézve milyen ártalmakkal jár a gyógyítás? Nem jár ártalmakkal, kivéve, ha úgy gondol a műveletre, hogy most a saját energiámat adom át a betegnek. Ha ezt gondolja, ez is fog történni. Ha az ember lehívja az energiát az univerzumból (gondolatban) vagy vizualizálással energiát teremt, akkor attól semmi baja nem lesz, attól nem merül le és nem veszít a sajátjából.. -Van-e különbség a táv és a jelenléti gyógyítás között atekintetben, hogy a gyógyítás a gyógyítóra nézve káros lehet? Lényegében nincs. Ha az ember valaki más energiatesteit kézzel megtisztítja (kisöpri, mondjuk) vagy ezt a műveletet csak elképzeli, akkor bizony ráragadhat a rossz energia, hacsak azt gondolatban el nem égeti vagy át nem alakítja. És ebből a szempontból sem számít a távolság: a magunk elé kpépzelt személyből is ránk ragadhat.

Vajon mitől függ az, hogy mennyi idő alatt manifesztálódik egy táv vagy kézrátételes gyógyítás a fizikai testben? Ez nehéz kérdés. Ha az energiahatás eléri a kritikus tömeget, akkor nagyon gyors változásoknak lehetünk a tanúi, de az egészséges üzemmódra való átállás maga is okozhat kellemetlen tüneteket és az alkalmazkodás bizonyos időt vehet igénybe. Akárcsak a méregtelenítés esetében.

Vajon kik találják ki a technikákat? Vannak, akiknek más dimenziós entitások súgják meg és vannak, akik meglévő technikákkal kísérletezgetnek.

Vajon valamely beavatás során megszerzett gyógyító képesség megmarad-e vagy idővel elenyészik? Olyan esetekben, amikor egy nagy energia infúzió okozta a képességek hirtelen megszerzését, akkor ez elényészik, ha az illető nem gondoskodik saját feltöltéséről.

A különböző energiákkal dolgozó módszerek mellett vannak egészen más jellegűek is: külön csoportot képeznek azok, amelyeknél különféle láthatatlan entitások szállnak be segítőként vagy konzulensként: energiát küldenek vagy megsúgják, mit kell tenni adott esetben vagy véghez is viszik a gyógyítást. Van, hogy a gyógyító, van hogy a beteg hall egy belső hangot, amely tanácsot ad, van hogy csak úgy egyszerűen spontán teszik amit tesznek. Amikor más dimenzióbeli segítő „keze” van a dologban, akkor az a jellemző, hogy a gyógyulás nagyon gyors és látványos lehet. Vajon mitől az? Vajon a szemvillanás alatt bekövetkezett gyógyuláshoz minden esetben szükséges egy ilyen isteni segítő közreműködése, segítsége? Válaszom: nem, enélkül is létrejöhet a csoda. Például akkor, ha „saját erőből” sikerül megszabadulnunk egy energia miazmától, amely bomlasztja, és blokkolja az energiák szabad áramlását és frissülését. Így dupla előnyre teszünk szert: megszabadulunk a rossz energiától és utat kap az elakadt jó energia.

Az energiákat gondolattal és légzési technikákkal irányíthatjuk és mozgathatjuk. Többféle módszer van, amelynél szellemlények végzik a gyógyítást, csak meg kell rendelni tőlük. Ilyenkor a technika tartalmaz egy kérést, egy imát, egy megszólítást. Felmerülhet a kérdés, hogy amikor csak energiák létrehozásából, lehívásából, küldéséből, mozgatásából áll a gyógyítási technika, vajon ilyenkor is más dimenzióbeli szellemlények működnek közre a folyamatban? Vajon az energiák abban különböznek, hogy a tiszta isteni energiát bizonyos szellemlények áttranszformálják és ezt különbözőképpen teszik? És ha ez így van, akkor vajon a különféle technikákat úgy kell felfogni, mint valamiféle hívószavakat a megfelelő entitás/angyal stb. felé? És ha az energiákat szellemek manipulálják, van-e manipulálatlan energia is? Vagy van, amikor tiszta energiát hívunk le és van amikor szellemlények vagy intelligenciák vagy nevezzük bárminek meg vannak szólítva és e megszólítás alapján nyújtanak segítséget, gyógyulást azzal, hogy ők manipulálják az energiák mozgatását és az energiába ők táplálják be a gondolatot?. Ez az öngyógyításnál könnyebben elképzelhető, de mi van a távgyógyításnál?

Akár az egyik, akár a másik feltételezés: hogyan juttatja el vagy jut el az energia a másik személyhez, akit a gyógyító nem is ismer, csak a nevét tudja vagy azt sem? A spirituális gyógyítás az ember energiatesteire, annak egyes szerveire irányul. Ezek közül az ezotéria csak keveset ismer, de még azok leírására is különböző rendszerek vannak forgalomban. Minél kevésbé specifikusak a módszereink, annál jobb, mert így kisebb a tévedés lehetősége. Minden hamis hitre alapozó módszer kétesélyes: vagy lesz hatása vagy nem. És a hatás vagy pozitív vagy negatív. Amikor energiákkal dolgozunk, akkor megnyitjuk magunkat különböző energiáknak. Ha mi magunk nem tudjuk, kinek nyitottuk meg magunkat vagy ki használja a kaput, amelyet megnyitottunk, akkor nem tudhatjuk, hogy mi lesz a hatás. Ez különösen így van, ha külső istenekhez, nevesített angyalokhoz fohászkodunk.

Ezért biztosabbak azok a módszerek, amikor a magunk teremtette energiákkal vagy képekkel dolgozunk. Nagy kockázatot vállalunk azzal, ha valamely istenben/szentben/mesterben/angyalban „hiszünk”, azaz bízunk benne és átadjuk magunkat neki, hogy tegye valünk, amit jónak lát és hiszünk abban, hogy teljesíti minden kérésünket. Attól, hogy mi úgy hisszük, hogy az xy nevű angyal vagy szent vagy un. emelkedett mester csak azt lesi, hogyan segíthetne rajtunk, attól az még nem feltétlenül teljesül. Még az őrangyalunk sem minden esetben jóindulatú. A körülöttünk lebzselő más dimenzióbeli entitásokat csak mi nevezzük vagy hisszük valódi őrangyalnak, de ezt az elnevezést csak a velünk jóindulatú, segítőkész entitások érdemelhetnék ki, csakhogy sajnálatos módon nem mindegyik az, sőt… Mindenkinek vannak másvilági kapcsolatai (nem a halottakra gondolok, hanem más dimenzióbeli entitásokra és saját énjének más dimenzióbeli szegmenseire), de korántsem mindenkit vesznek körül jóindulatú lények. A felismerésüket nehezíti nemcsak az, hogy nem lárjuk őket, hanem az is, hogy ha sikerül velünk felvenniük valamilyen kapcsolatot, akkor sem fogják igazi szándékaikat leleplezeni. Valamennyien jóakaratú felsőrendű lényeknek adják ki magukat, akik csakis a javunkat akarják és fő feladatuk védenceik segítése és megmentése.

A távgyógyítás egyfajta mágia. A mágia nem más, mint az akarat erejével valamilyen változás előidézése egy emberben vagy egy embercsoportban, egy tárgyban vagy egy helyzetben. A lényeg, hogy a változást távolságból idézzük elő, tehát nem közvetlen anyagi ráhatással. Az, hogy mekkora a távolság, nem számít. Kell hozzá egy mágus, aki végrehajtja a változást, kell egy alany, amelyen vagy amelyek érdekében végrehajtja a mágikus cselekményt. Az alany bármilyen őt képviselő dologgal vagy képzettel helyettesíthető, amely lehet a célponttal egyenértékű, tehát arra nagyon hasonlító, például fénykép vagy az alanyról az elménkben kialakított kép. De lehet egy kód, lehet az alany anyagából vett darabka.

Tehát az alany helyettesítője lehet fizikai, mentális vagy képzeletbeli. Amikor létrehozzuk a helyettesítő tárgyat, képet vagy kódot vagy anyagi tárgyat, akkor automatikusan létrejön egy erővonal, egy összekötő kapocs a helyettesítő és a mágus, illetve a helyettesítő és az alany között. A mágus esetünkben a távgyógyítást végző ember. Az alany lehet egy másik ember, lehet állat, növény, lehet egy esemény, lehet egy nemzet vagy lehet a Föld maga. A mágiához azonban nem elég az alannyal való kapcsolat, kell még hozzá valami, ami végrehajtja a kívánt mágikus változást, ami esetünkben a távgyógyítás. Ezt nevezhetjük életenergiának vagy spirituális energiának. A nyers, megnyilvánulatlan életenergiát nyugaton William Reich fedezte fel és elnevezte orgon energiának. Keleten ősidők óta ismerik és használják. Nevezik csí energiának, bioenergiának, életenergiának, állati magnetizmusnak, Od-nak. Az, hogy ez miként hozható létre és miként erősíthető, sűríthető be, régen nagy titok volt, amit a mágusok gondosan őriztek. Ennek az energiának a papok és szentek általi sikeres használata táplálta a vallásos hiedelmeket. A papság vagy varázslók vagy titkos társaságok birtokolták a titkot és ezen keresztül mindig lehetőségük volt a titkokat nem ismerő többség ellenőrzésére, megsarcolására, félrevezetésére. Ma már azonban egyre több ember van birtokában ennek a titoknak.

Aki az életenergiával bánni tud, az ma is minden területen előnyhöz jut másokkal szemben. Birtokában van olyan erőknek, amelyek szinte minden körülmények között biztosítják a számukra céljaik elérését és önmaguk és mások segítését, gyógyítását. Az életenergia vagy spirituális energia tulajdonságai az energia frekvenciájától függ. valamint attól, hogy milyen tudattartalmakat hordoz. Akik alkalmazzák, azoknak nem szükséges, hogy tudományos alapossággal megismerjék, hogy ez miként működik. Frekvenciája és ezzel tulajdonságai igen könnyen változtathatók, könnyen belevihetők különféle gondolatformák, képek, érzelmi energiák. Könnyen kapcsolatba lép anyaggal, más energiákkal, másként modulált csí energiával, bármit képes áthatni, bármivel képes kölcsönhatásba lépni. Élőlények felveszik és leadják, de ezt nem tudatosan teszik. A mágia és a távgyógyítás tudománya abban áll, hogy tudjuk, miként kell a megfelelő energiát lehívni vagy besűríteni, a megfelelő programmal feltölteni, hogyan kell elküldeni úgy, hogy célba érjen és a beleültetett gondolat vagy program manifesztálódjon a megfelelő helyen és megfelelő időben. A távgyógyítás úgy történik, hogy a gyógyító összehozza az alanyt képviselő tárgyat, képet , képzetet vagy kódot a megfelelően modulált életenergiával vagy spirituális energiával, amely azután az alany megjelenítőjéből kisugározva összekapcsolódik az anyagi világban lévő alannyal és ott manifesztálódik. Az életenergia lehívása, a moduláció a mágus, esetünkben a gyógyító elméje segítségével történik.

Minden távgyógyítási technikának része, hogy meg kell fogalmaznunk fennhangon vagy magunkban, gondolatban a szándékot, hogy mit akarunk tenni vagy elérni. A tudatalatti rögzíti, hogy milyen jelet, szimbólumot, testhelyzetet, mantrát, stb.-t használtunk annak a bizonyos energiának a lehívására vagy egy bizonyos gyógyításra hivatott entitással való kapcsolatfelvételre. A továbbiakban ez már erőfeszítés nélkül automatikusan létrejön. A következő lépés az alannyal vagy alanyt helyettesítő akármivel való összekapcsolás. Minél többen használtak egy bizonyos szimbólumot vagy jelet vagy nevet, annál könnyebb a kapcsolatfelvétel. Minél jobban rá tud koncentrálni a gyógyító az összekapcsolásra, minél jobban háttérbe tudja szorítani saját gondolatait és az egóját, annál sikeresebb. Az ember szereti megszemélyesíteni az energiákat, neveket adni neki, sőt rendszerbe foglalni őket. Ezeknek az energiáknak egy részét maguk az emberek teremtették, más részük magasabb tudati dimenziókban lakozó istenségek teremtették. Minden módosult tudatállapotban létrehozott kép, kívánság, gondolat így vagy úgy megtalálja a címzettet, a jó is és a rossz is. Más kérdés, hogy a küldemény képes-e manifesztálódni a címzettnél. Akik energiával dolgoznak, azok megtanulják látni, érezni, hogy mi az akadálya a gyógyulásnak a beteg részéről. Az emberi elme teremtő erővel rendelkezik, de a teremtés egy más, láthatatlan dimenzióban történik meg. Az agykontollos és más vizualizációs technikáknál az életerőt az akcióba belefektetett érzelmi energia biztosítja: az, hogy nagyon akarjuk a hatást.

De maga az életenergia is lehívható vizualizációval. Amikor fényt képzelünk el, fénykisugárzást vizualizálunk, akkor lényegében életenergiát küldünk. A modullálást pedig az elménk által létrehozott képek, képzetek végzik el. Az összekapcsolást pedig a megcélzott személy megnevezése teszi lehetővé. Abban az esetben, ha úgy gondoljuk, hogy mi adjuk az energiát valakinek, akkor a saját életenergiánkat fogjuk kisugározni, amely nem pótlódik automatikusan. Amit „föntről” lehívhatunk, az nemcsak egy modullált energia lehet, hanem más is: ez lehet egy esemény, egy entitás, egy hatás, egy szellem, egy érzelem. A módszer, amivel lehívjuk, amivel létrehozzuk a kapcsolatot, az lehet egy mantra, egy hang vagy hangsor, lehet egy tánc, lehet bábu, lehetnek asztrológiai táblák, lehetnek szimbólikák, lehetnek kódok és lehetnek radionikai készülékek, amelyeket előzőleg különböző frekvenciáju és hatású energiákra hangoltunk be. Vannak azonban olyan eszközök, szimbólumok, ábrák stb-k, amelyek fixen kötődnek ismert tulajdonságú energiákhoz.

A távgyógyítás a mágia speciális esete. A gyógyító behangolása vagy beavatása kettős célt szolgál: egyrészt olyan tudás birtokába jut, amellyel a láthatatlan erőket mások ártalmára is képes lenne felhasználni. Szükséges tehát, hogy tisztában legyen azzal, hogy e tudással való visszaélésnek milyen következményei lesznek. Ami még fontosabb, hogy az erők használatához megfelelő spirituális tudás és erkölcsi tanítás járuljon. A másik cél, hogy megtanulja a gyógyító, miként bánjon az életenergiával: hogyan kell azt irányítani, modullálni, felvenni és leadni. A titok nyitja egyrészt az ember láthatatlan testeiben és energiaközpontjaiban, ezek egymáshoz való kapcsolatában, másrészt ezek és a fizikai test kapcsolatában és végül a láthatatlan testeknek a külső láthatatlan világokkal való kapcsolatában leledzik. Ezek a titkok a tudományos kutatás számára nem hozzáférhetők. A tudományos módszerek csak azt képesek feltárni, hogy a testben miként függenek össze a folyamatok. Az elmondottakból látható, hogy az emberi agy itt csak az egyik, de nem a fő szereplő. A csí energiát nem az agy bocsátja ki és nem az agyunk irányítja a gyógyítási folyamatokat.

A tudomány a metafizikai valóságot, a megfoghatatlant, ami az érzékszervekkel való érzékelés számára nem hozzáférhető, nem ismeri el valóságként és az ezzel kapcsolatos témákat átengedi a vallásnak és a filozófiának. Emiatt bármennyire is olcsó, hatékony és elvileg szinten mindenki számára hozzáférhető lenne a távgyógyítás és a tisztán mentális módszerekkel való öngyógyítás, mégis nagyon messze van az emberiség attól, hogy ezek a módszerek a tömegek számára hozzáférhetővé váljanak. Ehhez az egész emberiség spirituális tudásának kellene jóval magasabb szintre emelkedni. Tudás helyett azonban inkább a tévhitek és hiedelmek terjednek. A spirituális gyógymódok ugyan gyorsan terjednek, csakhogy ezzel együtt terjed a vele való visszaélés és a spirituális gyógyítók erkölcsi süllyedése is. (lelkiismeretlenség, pénzsóvárság, felsőbbrendűségi tudat, a különböző hiteknek a tudás elé helyezése, a különböző tévhitek tudatos vagy nem tudatos terjesztése). Mivel az anyagvilágban teljesen másként működnek a dolgok, mint a láthatatlan dimenziók világában, ezért mindazok a jelenségek, amelyek a látható és a láthatatlan világok határterületein mozognak, igen zavarba ejtőek lehetnek. E jelenségek egyik részét képesek vagyunk megtapasztalni, másik részét nem, csak vaktában tapogatózunk, amikor magunkat vagy másokat gyógyítunk a spirituális gyógymódszerekkel.

Nem tudjuk, hogy mi történik az általunk vizualizált képpel vagy fénnyel vagy az általunk küldött kéréssel, azaz imával. Nagyon sok mindent nem tudunk és nem érthetünk, de az ezeket az erőket használó emberek annál is sokkal kevesebbet tudnak, mint amit tudniuk kellene, mint amit tudni lehet vagy mint amit kötelező lenne tudniuk.Amikor a gyógyenergiát küldünk valakinek vagy valahová, nem tudjuk, mi történik, mert az általunk kibocsátott és útjára küldött gondolat is láthatlan és a láthatatlan világokban él tovább. Ha imával kérünk magunknak gyógyítást, nem lehetünk biztosak benne, hogy imánk meghallgatásra talált-e, hiszen akihez kérünket intézzük, nem látható és nem észlelhető. Ha imába foglalt kérésünknek érzelmi energiával adunk nyomatékot, akkor gyakran csoda történik, imába foglalt kérésünk meghallgatásra talál. Ha birtokunkban van az a tudás, hogy mi történik, amikor gyógyítási szándékból képeket, energiákat, szavakat, mantrákat bocsátunk ki és tudjuk, hogyan kell ezeket a megfelelő helyre vagy a megfelelő idősíkba irányítani, akkor a megtanult módszereket is rugalmasabban alkalmazhatjuk. Az orvostudományban követelmény, hogy minden jelenségnek ismerjék a hatásmechanizmusát. A távgyógyításban erre nem kell törekedni. Ellenben tisztában kell lenni azzal, hogy nem fizikai energiákkal dolgozunk, hanem spirituális energiákkal.

Ahhoz, hogy ez az erő szolgáljon bennünket, nem kell annyit tudnunk és tanulnunk, mint egy orvosnak vagy természetgyógyásznak. Nem kell tudnunk, hogy hogyan néz ki egy szavakban megfogalmazott gondolat vagy egy szándék vagy egy kívánság vagy egy érzelem energiamintázata, vagy hogy melyik betegséget milyen frekvenciájú rezgésekkel gyógyíthatjuk. Azt azonban tudnunk kell, hogy miként hívhatjuk le vagy állíthatjuk elő azt az energiát, amire célunkhoz szükség van és tisztában kell lennünk azzal, hogy nagyon nagyhatású energiákkal dolgozunk ilyenkor. A módszereket tanfolyamokon megtanulhatjuk, nem bonyolultak, csak az a baj, hogy legtöbbször azt nem tanítják meg, hogy a módszer, a technika egy-egy eleme mire is szolgál. Így ha meg akarjuk szerezni ezt a fontos tudást, magunknak kell utána járnunk. E tudás nélkül mint gyógyítók és mint páciensek egyaránt bizonytalanul mozgunk a spirituális gyógyítás terén. Kivéve, ha tényleg kóklerekként akarunk etéren működni. Ők ugyanis nem mutatnak bizonytalanságot, mert az a kóklerektől idegen. Azzal már általánosságban foglalkoztunk, hogy milyen okai lehetnek annak, ha valamely spirituális gyógymód hatástalan vagy a hatás nem bizonyul tartósnak.

Ahhoz, hogy ezt a problémát mélyebben megérthessük, foglalkoznunk kell a spirituális gyógymódok hatásmechanizmusával és azzal is, hogy ha egyszer az energia, annak hatása és az is, amire hat- tehát energiatesteink, egyaránt láthatatlanok, akkor mégis hogyan lehetne a gyógyítási műveleteket kézben tartani, (átvitt értelemben persze)? Vannak, akik érzik az energia minőségét, vannak, akik olvasni is tudnak belőle, vannak, akik látják is színesben a formáit, de még ők sem tudják, hogy vajon hogyan íródik be a gyógyító gondolat vagy vizualizáció a fizikai testbe. Pedig tény az, hogy beíródik. Hogy ezt nehéz bizonyítani, annak egy nagyon gyakorlatias oka van: aki egy-két kezeléstől hirtelen jobban lesz, azonnal el is feledkezik róla, hogy esetleg már hónapok sőt évek óta rosszul érezte magát előzőleg. Nem azért, mert hálátlan a gyógyulásért, hanem tényleg elfelejti. Miután jobban lett, eszébe sem jut, hogy még orvoshoz mászkáljon és megvizsgáltassa magát, hogy gyógyulását ezen részről is bizonyítva lássa. Hogy ez mennyire igaz, arról a sikeres gyógyítók sokat mesélhetnének. De mégis: hogyan lehetséges ez?

Vajon mi történik olyankor, amikor egy nem fizikai jellegű energia fizikai változásokban manifesztálódik? Megkísérlem ezt egyszerűen megvilágítani. Az előzőekben a spirituális gyógymódokat úgy definiáltam, hogy azok a láthatatlan testeinkre hatnak, melyeket fénytesteknek vagy energiatesteknek neveztem, jobb elnevezés híján. Az energiatestek azonban nem azonosak a láthatóvá tehető aurával. Minden egyes ember egy hatalmas energiakonstrukció, melynek csak picinyke része a látható fizikai test. (Az a közhelyszerű megállapítás, hogy az ember nem csupán egy fizikai testből álló élőlény, mert a testén kívül lelke, elméje és szelleme is van, melyek nem láthatók, de szintén hozzá tartoznak, a spirituális gyógymódok hatásmechanizmusának magyarázata szempontjából nem relevánsak.)

Láthatatlan testeink nem amiatt nem láthatók, mert azok nem fizikaiak, nem anyagiak, hanem amiatt, mert mikrorészecskéik tulajdonságai mások: más (gyorsabb) a rezgési frekvenciájuk, más a forgástengelyük szöge és még sok minden más: ezek a testeink mind külön tudat-entitások. Energiatesteink egyes részei fizikainak mondott testünk határain belül, de nagyobbrészt azon kívül vannak. Fizikai testünk minden részegységének is van tudata, és természetesen láthatatlan testeinknek is. És persze fordítva is igaz: gondolatainknak és érzéseinknek viszont van szubsztanciája, ha úgy tetszik, „anyaga”. ( Erről az összefüggésről igen sokfajta jelenség tanúskodik, köztük olyanok, melyeket paranormálisnak szoktak nevezni.[1] ) Érzéseink, érzelmeink és gondolataink tehát nem tűnnek el a semmiben, hanem mint fény- és hang állóhullám-mintázatok beíródnak láthatatlan testeink bizonyos helyeire.

A láthatatlan testeink néhány alkotórésze ismert az ezotérikus vagy a keleti renszerekből: úgy mint csakrák, aurarétegek és a meridiánok. Ezek persze csak picurka morzsák abban a hatalmas és elképzelhetetlenül bonyolult energiatest-konstrukcióban, melynek ezek szintén részét képezik fizikai testünkkel egyetemben. Szerencsére azonban a lényeg megértéséhez nincs szükségünk ahhoz, hogy láthatatlan testeink természetével, konstrukcióival és energia áramlásaival részletesebben megismerkedjünk, ugyanis mivel minden apró porcikánk értelmes és megszólítható, így csak arra kell rájönnünk, hogyan értessük meg magunkat azon részeinkkel, melyekkel problémánk van. A spirtuális gyógymódok titka ez a tudás: annak felismerése, hogy minden létező dologban megtalálhatók az elemi tudati rezgő részecskék, melyek képesek „venni” gondolatainkat, vagy képzeletünk által alkotott képeket és jeleket. A probléma nem is ezzel van, hanem azzal, hogy a választ nem észleljük.

Testünk minden sejtje, szerve, sőt molekulája, sőt atomjai is képesek „megérteni” gyógyító gondolatainkat és nemcsak veszik, hanem végrehajtják, hasznosítják is. Sőt nemcsak saját testünkre igaz ez, hanem más emberek, állatok, növények, sőt tárgyak, események is „veszik az adást” és hatásukra változnak. Ez a kommunikáció láthatóvá, vagy legalábbis észlelhetővé tehető. Aki ezekről a dolgokról sokat hallott vagy gyakorolta is, az tudja, hogy ez tagadhatatlanul működik. (Itt megint az Ahol megállt a tudomány… c. könyvemre hivatkozom, ahol erről részletes példákat és magyarázatokat találsz.) Az orvostudomány érthető módon teljesen figyelmen kívül hagyja azt, hogy az életet és az egészséget a különböző frekvenciájú életenergiák be- és kiáramlásának akadálymentes áramlása tartja fenn. Ennek az áramlásnak megvannak a maga szabályai, mértékei, arányai, de energiatesteink minden gondolatunkra, minden észleletünkre, minden érzelmi megnyilvánulásunkra reagálnak. Ez a reakció az energiák áramlását is befolyásolják.

Maguk az életenergiák, melyek látható és láthatatan testeinket egyaránt fenntartják, szintén tudattal rendelkeznek, úgy hogy ezekkel az energiákkal is lehet kommunikálni. Ezeket az energiákat gondolattal, vizualizációval, kódokkal, szimbólumokkal meg lehet szólítani, le lehet hívni és mozgásukat irányítani lehet. Gondolattal, hangokkal vagy szimbólumokkal és sok más módon a az áramlásokat befolyásolni lehet: sokkal könyebb rontani rajta, mint a hibákat kijavítani. Pláne, ha nem tudatosan tesszük sem egyiket, sem a másikat. Az energia szabad be- és kiáramlását sokféle ok zavarhatja. A zavart legegyszerűbb úgy elképzelni, hogy ha nem tud a szükséges útvonalakon és a szükséges arányokban áramolni, akkor ez azzal jár, hogy egyes helyeken feltorlódik és emiatt más helyeken hiány keletkezik. Az ügyesebb, képzettebb spirituális gyógyítók tudják, mit csinálnak, mert intuitív módon észlelik, mi a baj. Az energiáramlás zavarait érzések, érzelmek formájában észleljük, amelyek aztán gondolatainkat is befolyásolják. Tehát itt egy állandó kölcsönhatás érvényesül: gondolataink, hiedelmeink befolyásolják energiatesteinket, azok energiaelltását, az energiák áramlását és mindenezek keresztül fizikai, érzelmi és mentális állapotunkat. A spirituális gyógymódok vagy úgy működnek, hogy célzottan, intuitív észlelelet alapján hozzák rendbe a hibát vagy úgy, hogy egy erős, gyógyító szándékkal „feltöltött” energialöket segítségével oszlatják el a blokkokat és mozgósítják a testek önregeneráló képességét. Leegyszerűsítve a dolgot úgy is mondhatjuk, hogy mivel az energia is tudatos, meg kell találnunk és távozásra szólíthatjuk fel vagy a távozását vizualizáljuk.

Vagy azzal is próbálkozhatunk, hogy mint ahogyan egy vízcsőben a nagy nyomású folyadék átfolyatásával kilőhetjük vagy elbonthatjuk a dugulást okozó anyagot, ha az még nem betonozódott be, ugyanígy esetleg egy erős energia feloszlathatja a blokkokat és saját útját felszabadíthatja. Ne feledjük, mi most a gyógyításról beszélünk és nem az egészség és az egyensúly megőrzéséről. Mert a spirituális gyógymódok a bajok megelőzésére nem alkalmasak. A különbség igen nagy: spirituális gyógyítási technikákkal csak a meglévő problémákat háríthatjuk el, ezek a megelőzésre nem alkalmasak. A fizikai testünk betegségei, a pszichoszomatikus betegségek vagy az elmebetegségek kivétel nélkül minden esetben összefüggnek az energiaáramlás hibáival és az un. energiablokokkal, tehát kivétel nélkül minden esetben –elvileg- az energiaáramlások helyreállításával gyógyíthatók. De a dolog nagyon trükkös. Ezekkel a trükökkel sem az orvostudomány, sem a pszichológia, de még az ezotéria sincs igazán tisztában, mert persze minden eset egyedi és ezekből általánosítani nem könnyű dolog. Nekem talán azért sikerült, mert én nem praktizálok, mások tapasztalatainak a tanulmányozából vontam le a következtetéseket és ez sokkal könnyebb, mint a saját tapasztalatok általánosítása.

A számba vehető esetek száma sokkal kisebb és ezért nehezebb bizonyítani, dokumentálni a következtetéseket. Nekem viszont nem kellett a bizonyítással sem vesződnöm, hiszen nem szükséges a tudományos világnak bizonyítanom, hogy valami nagy felfedezést tettem és az enyém az érdem. Nem arról van szó, hogy más tollával ékeskedem, csak a sajátommal: a minden iránti nyitottság jutalma az, hogy az ember sokkal több igazságot ismer fel, mintha egy-két dologba beragad és csak abban hisz. Tehát visszatérve a felismerésekre: bizonyos esetekben, amikor a kezelni kívánt nyavalya ellenáll minden módszernek, ott fontos a gyökérprobléma megtalálása. A betegségek kiváltó okát illetően igen sok tévhit van forgalomban. Hamisak példának okáért azok az elméletek, melyek közvetlen kapcsolatot keresnek bizonyos fizikai betegségek és lelki problémák vagy lelkialkatok között. Ilyen állításokra gondolok: a rákot a harag vagy a félelem vagy a bűntudat okozza, a gerincbetegségeket az, hogy túl sok terhet hordozunk, a gyomor-bélbántalmakat az, hogy nem tudjuk a nehézségeket megemészteni, a szembetegségeket az, hogy nem akarjuk a valóságot látni, a szívbajt az, hogy a szerettel van problémánk, stb. Nem azt mondom, hogy egyes konkrét esetekben az ilyen és más ezekhez hasonló bölcsességek soha nem lehetnek igazak, de mint elméletek bizony hamisak. Ugyanígy hamisak lehetnek persze az orvostudomány betegségokokra vonatkozó általánosító elméletei.

Vagy jobb esetben csak fél vagy negyed igazságok. Ez pontosan az olyan esetek kapcsán lepleződik le, amikor a betegség ellenáll minden gyógyítási kísérletnek, holott az mondjuk a többségnél bevált. Mert bőven vannak ilyen esetek. Itt következik a felismerés: ezeknél a makacs eseteknél meg kell keresni a gyökérokot. Ha megvan, különféle módszerekkel az felszámolható. A másik felismerés, hogy a gyökérokot nem érdemes hosszas pszichológiai beszélgetéssel felderíteni, mivel az az esetek óriási többségében el van temetve a tudat alattiban. És itt következik megint egy fontos felismerés: az esetek túlnyomó többségében az ősokoknak nincs sok közük a jelenlegi betegséghez vagy annak jelenlegi tüneteihez. Egyes esetekben még le lehet vezetni valamilyen logikus összefüggést, már esetekben semmit. Akkor hogyan bizonyítható, hogy a nehezen vagy egyáltalán nem kezelhető betegségeknél valamilyen ismeretlen gyökérok okozza a galyibát? Ez az olyan gyógymódok váratlan sikerén látható, melyek ezeknek a gyökérproblémáknak a felfedésére és feloszlatására irányul. A felfedéshez és az eloszlatáshoz is a spirituális módszerek jelentik a legrövidebb utat.

A nagy titok abban van, hogy tudat alattinkból vagy a máséból kibányászható a keresett gyökérok, ami lehet érzelmi trauma, vagy akár csak egy gyermekkori, felnőttfejjel nézve teljesen jelentéktelen esemény, sőt lehet magzatkori esemény is, melyet természetesen csak a tudatalattink őriz. Nagyon tetszetősnek és meggyőzőnek tűnhetnek azok az okoskodások, hogy lelki betegséget csak valamilyen lelki trauma okozhat. Vagy hogy a fizikai testben kimutatható betegség oka csak az lehet, hogy létrejött a kimutatott rendellenesség, fertőzés vagy működészavar. Ezek a feltételezések logikusnak és igaznak tűnhetnek, de attól még lehetnek teljesen hamisak. Azért annyira eredménytelenek a pszichoterápiás módszerek, mert legtöbbjük valamilyen elméleti okoskodásra épül egy-egy pszichés vagy pszichoszomatikus rendellenesség okaival kapcsolatban. Ha egyszer a feltételezés hamis, akkor persze hogy nincs gyors eredmény vagy lassú sem.. Azok a jó módszerek, amelyek lehetővé teszik, hogy a test-tudat vagy a tudatalatti tudat más tartományai megnyilatkozhassanak és a gyógyító vagy az öngyógyító képes legyen fogni az adást. Az információ gondolati formában, tehát szavakban megfogalmazva fog beugrani. Hogyan lehetséges ez? Ezt akkor érthetjük meg, ha leszámolunk azzal a tudással, miszerint gondolkodni és kommunikálni csak az agyunk képes. Ezt a fajta kommunikációt csak akkor érthetjük meg, ha elfogadjuk azt az eretnek állítást, miszerint minden gondolat, minden érzés, minden érzelem egy-egy energiamintázatban (hang és fény állóhullámmintázatokban) „ölt testet”, azaz formát és valamely láthatatlan „testrészünkben” húzódik meg, ott él. És ami él, az élni akar: a kártékony gondolatforma vagy érzelem tudatos tudatunk elől megbújva lesi, hogy mikor juthat olyan többletenergiához, mellyel rezonálni képes és amely őt táplálhatja, hízlalhatja. Tudatos tudatunk az érzelmi energiákkal felerősített gondolatokat –legyenek ezek sajátjaink vagy másokéi – nem tartja számon, így azok egy számukra éppen kéznél lévő helyre vagy rokon gondalatformához odacsapódnak és dugulást hoznak létre.

Más szóval egy energiablokkot. De ugyanígy fizikai kór-okozóknak is megvan a maguk energia-megfelelője, azaz láthatatlan energiatestei, mintázatai. A dolog oda-vissza működik, hiszen az energiatesteink ugyanúgy hozzánk tartoznak, mint a fizikai testünk. Az energiablokkok felhalmozódva, besűrűsödve már súlyosabb tüneteket produkálnak és szervi betegségekben is manifesztálódnak vagy visszahatnak a már meglévő elváltozásokra és súlyosbítják azokat illetve újakat hoznak létre. Ezeket lehet kemikáliákkal is gyógyítani, de attól az energiablokk nem biztos, hogy megszűnik, és akkor előbb-utóbb újra galyibát okoz. Számításba kell venni egy másfajta összefüggést is: nemcsak a fizikai és kémiai rendellenességek, de a gyógymódok is hatnak az energiatestekre és létrehozhatnak energiablokkokat, melyek aztán máshol és más formában okozhatnak kémiai elváltozásokat a fizikai testben.

Jellemző módon ez játszódik le olyankor, amikor valakinél egészen picurka mennyiségű gyógyszer vagy más anyag súlyos tüneteket okoz. Amikor gyökérproblémával van dolgunk, olyankor még az általános, nem célzott technikát alkalmazó spirituális gyógymódok is jobbak lehetnek bizonyos esetekben, mint a gyógyszeres kezelés, mert a beáramló friss energia, amelyet feltöltött a gyógyító (aki persze mi magunk is lehetünk) a gyógyítás gondolatával és szándékával, mozgósítani képes a bedugult, legyengült életfunkciókat. De ettől csak részleges és ideiglenes javulás várható. Az igazi megoldás az, ha az alkalmazott technika lehetővé teszi a fő kór-ok (a gyökér-probléma) feltárását és azt oszlatja el. Ugyancsak célszerű a gyöképroblémák (mert több is lehet) megkeresésével kísérletezni, amikor nagyon komplex betegséggel vagy betegségtünetekkel állunk szemben. Mert legnagyobb meglepetésünkre, ha szétoszlattuk a gyökérproblémát hordozó energiablokkot, hirtelen elmúlhat a beteg minden más tünete is, bármennyire valószínűtlennek tűnik ez a lehetőség. Itt a vége, egyelőre.

TTTWeb

Previous post

Útmutató a csillagjegyeknek 2016-ra

Next post

Buddha négy Nemes Igazsága

The Author

admin

admin

No Comment

Leave a reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.